Képzett kutyák segítik a vakokat
Zazi, a szerkesztő 2006.10.22. 19:35
Keresettek és kedveltek azok a speciálisan
képzett, okos kutyák, amelyek vak embertársainknak esélyt adnak a
jobb minőségű életre, hozzásegítik őket a mindennapi biztonsághoz. A
vakvezető kutyákon jól látható vöröskeresztes hám van szolgálat
közben, ami tiszteletet és figyelmet parancsol a látó embereknek,
amit sajnos a fehér bottal önmagában nem mindig lehet elérni.
# Képzett kutyák segítik a vakokat # 2006-10-14 08:19:22
Barát, munkatárs, családtag? Vajon melyik meghatározás illik
leginkább a vakvezető kutyákra? - kérdezem Vasteleky-Einbeck Pétert,
a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége vakvezető
kutyákat kiképző iskolájának vezetőjét.
- Mindhárom. Az az ideális állapot, ha mindhárom meghatározás
igaz. De amíg ez minden esetben valóság lesz, hosszú tanulási,
türelmes kiképzési időszakon kell túljutnunk a kutyákkal.
A csepeli telep vezetője elmondja, hogy 1976-ban jött létre az
ország első és egyetlen vakvezetőkutya-kiképző telepe, ami akkor
Közép Európában unikumnak volt. Az akkor legmodernebbnek számító
telep azonban mára elhasználódott, bőven ráférne a felújítás, a
modernizálás, ezt viszont a szűkös anyagi lehetőségek nem teszik
lehetővé.
A telep történetét idézve kiderül, hogy 1979-ben bezárták,
"minek ez a luxus?" jelszóval. A közfelháborodást keltő döntés után
azonban már 1980-ban újra megnyitották, és azóta rendeltetésszerűen
működik.
Vasteleky-Einbeck Péter annakidején kiképzőként került ide, és
1990 óta vezeti a telepet, amelynek a kiképzési programja négy
pilléren nyugszik.
Első a tenyésztés - főként labradorokkal, német juhászokkal és
retrieverekkel foglalkoznak.
Második fázisként az itt született kölyköket nyolchetes korukban
kiadják nevelő családokhoz, ott vannak egyéves korukig, hogy szokják
az ingergazdag környezetet. Amikor visszahozzák őket, és elkezdenek
velük foglalkozni, hamarosan kiderül, hogy alkalmasak-e
vakvezetésre. Általában a kétharmaduk válik be.
A harmadik lépcső már a kiképzési program, amelyben az
engedelmesség, a taníthatóság, a problémamegoldó készség és sok
egyéb is szerepel. A sikeres vizsga után következik az ismerkedés a
leendő gazdival. Az ideális páros kiválasztása nem egyszerű - mondja
az iskolavezető. Nemcsak a kutyát kell ismerni, hanem az embert is,
empátia, pszichológia is szükséges hozzá. Igaz, minden kutyaigénylő
kitölt előzetesen egy 35 pontos kérdőívet, de ez nem pótolja a
személyes találkozást és megismerést. Végső soron menet közben, a
gyakorlás során derül ki, hogy megfelel-e egymásnak ember és kutya.
Kéthetes bentlakásos tanfolyamon vesz részt a kutyaigénylő, mielőtt
végleg hozzá kerül az állat. Ezt az időt együtt töltik, szokják
egymást, itt kell "megtanulni" a kutyát. Csak ezután mehetnek együtt
útjukra, a forgalomba, a munkahelyre és mindenhova. Akkor már
élesben folyik a vizsgázás.
Az utolsó fázis az utógondozás. A kutyakiképzők elmennek a vak
ember otthonába, munkahelyére - ez egyféle környezettanulmány és a
kutya elfogadtatásának periódusa, mert szomszéddal, munkatárssal,
gyakran még a szűk családdal sem könnyű elfogadtatni az új
helyzetet. Az új gazdit ezután sem hagyják magára, rendszeresen
látogatják, ha valami gondja van, ellátják tanácsokkal, segítenek
eligazodni a kutyával való bánásmódban.
A kutyakiképzés fél évig tart, a négy kiképzőnek - valamennyien
fiatal lányok - évente általában 25 kutyát sikerül felkészítenie a
feladatra, holott jelenleg is 85 igénylőt tartanak számon. Egy kutya
kiképzési összege egymillió forint, a vakok tízezer forintos
jelképes összeget fizetnek értük - ez afféle használati díj, mivel a
kutya a szövetség tulajdonában marad.
Igen népszerűek ezek a kutyák, hiszen lényegében az ember
látását pótolják, vagyis gyakorlatilag egészségügyi segédeszköznek
számítanak. Ennek ellenére a társadalombiztosítás nem járul hozzá a
képzésükhöz. A telep fenntartásáról a Magyar Vakok és Gyengénlátók
Országos Szövetsége gondoskodik, szerény lehetőségeinek megfelelően.
Ezen túl, a Somlai Angyalka Alapítvány segít, amelynek asztrológus
névadója örökséget is hagyott rájuk. Cégek és magánszemélyek,
klubok, pályázatok által jutnak még anyagi támogatáshoz. A pénzre
nagy szükség van, hiszen nemcsak a kiképzés, hanem a fenntartás, az
állatorvosi díj, a mikrobuszok üzemeltetése, az infrastruktúra is
jelentős kiadás.
Leopold Györgyi
|